A fejfájás típusai, okai, diagnózisa és kezelése

Sajnos kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy még sosem fájt a fejük, de mindenképpen jó hír, hogy bár a neurológiai kórkép rendkívül szerteágazó és összetett, a fejfájás a legtöbb esetben kezelhető. Az alábbiakban szeretnénk egy kis áttekintést adni magáról a fejfájásról, illetve néhány tippet, hogy mit érdemes csinálni, ha rossz napokon megy keresztül. Végtére is 50% az esélye bárkinek a világon, hogy bármelyik évben legalább egyszer megfájdul a feje, sőt, ha 18–65 év közötti, akkor ennek a valószínűsége 75%-ra is ugorhat (1).

Ha rendszeresen fáj a feje, és úgy dönt, hogy elmegy orvoshoz, akkor mindig jó ha el tudja a mondani a szakorvosnak az előzetes tapasztalatait, mint például:

  • hány éves volt, amikor elkezdődtek a fejfájások;

  • milyen gyakran fáj a feje;

  • mióta tart ez a rendszeresség;

  • van-e még a családjában fejfájós;

  • hol fáj pontosan a feje;

  • meddig tart egy-egy fejfájás;

  • If there is an aura (changes in vision, blind spots, or bright lights) before the headache


Az orvosok azt szokták tanácsolni, hogy vezessen fejfájásnaplót, amely hasznos lehet a diagnózis felállításában, főleg ha először megy orvoshoz ezekkel a panaszokkal. Ettől függetlenül az orvos egy teljes fizikális és neurológiai vizsgálatot fog végezni.

A diagnózist illetően rengeteg fajta fejfájás létezik, és nem is kívánjuk kimerítően tárgyalni az összes lehetséges kimenetelt, mert ezek a legtöbb esetben az alábbi négy kategóriába esnek (3):

  • Migrén (aurás vagy aura nélküli): visszatérő, krónikus, közepes–súlyos rohamokban jelentkező, lüktető fejfájás, amelyek 4–72 órán át tartanak. Tipikusan féloldalt jelentkezik (innen ered a neve is: émikrania [görög] > hemicrania [latin] jelentése: „agyfélteke” (2)), amely a környezeti ingerekre (fényre, hangra, szagokra) való túlérzékenységgel és túlzott fáradtsággal társul. Nem mindig, de általában önmagában fennálló (elsődleges) kórkép, tehát nem egy másik, a háttérben meghúzódó betegség tünete. A kiváltó oka nem ismert, de alaposan kutatott témakör, amelyek alapján elmondható, hogy a hormonszintek változásával korrelál. Ezt alátámasztja az a tapasztalat, hogy nőknél kétszer olyan gyakran fordul elő, mint férfiaknál, és a tünetek sokszor serdülőkorban kezdődnek és a menopauza után eltűnnek.

  • Tenziós fejfájás: kevésbé sűrűn jelentkező, enyhe–közepes súlyosságú fejfájás, amely lehet epizódikus vagy krónikus, és percektől akár napokig is eltarthat. Tipikusan kétoldali fájdalom jellemzi, és sokszor a betegek abroncsszerű szorító érzésről számolnak be. Ez a leggyakoribb típus a négy közül, és a kiváltó okai közt a fej- és nyakizmok feszülését, ill. a stresszt szokták felsorolni, ám ezek még mindig nagyrészt ismeretlenek.

  • Cluster fejfájások: ez a legsúlyosabb típus, viszont szerencsére a legritkább is. 1000-ből 1 felnőttet érint, és a férfiaknál 6-szor gyakoribb, mint a nőknél. Jellemzően gyakran (akár naponta többször) visszatérő, rövid, de nagyon erős fájdalom, amely általában az egyik szem körül összpontosul, könnyezéssel és vörösséggel, ill. orrfolyással vagy orrdugulással társul az érintett oldalon, ahol a szemhéj is csünghet. Ez a típus is lehet epizódikus vagy krónikus természetű.

  • Gyógyszerfüggőség okozta fejfájás: a legbiztosabb és legtisztább képünk erről a fajta fejfájásról van, hiszen ezt a fejfájásra tartósan és túlzottan szedett fájdalomcsillapítók okozzák, azaz másodlagos kórkép. Definíció szerint a napok több mint felében tapasztalható, súlyos, tartós és sokszor reggelente a legrosszabb. Nőknél gyakoribb az előfordulása.

Az első három típus tehát elsődleges, ami azt jelenti, hogy a fejfájás maga a betegség, nem pedig egy másik, gyakran még súlyosabb kórkép tünete. Habár a fizikális és neurológiai vizsgálat sok fejfájást okozó betegséget kizár, mint pl. az agytumort, agyvérzést, gyulladást, vérrögöt, traumát vagy érrendszeri betegséget, további teszteket is érdemes lehet elvégezni annak kiderítésére, hogy a fejfájás elsődleges vagy másodlagos-e. Ne feledje, hogy az alábbi vizsgálatok ritkán segítenek a migrén, a cluster vagy a tenziós fejfájás diagnosztizálásában, ezek inkább a háttérben meghúzódó, súlyosabb betegségek kiderítésére szolgálnak. Tehát valószínűleg az alábbi vizsgálatokra (reméljük nem mindre) lesz szüksége (4):

  • Vér- és vizeletvizsgálat: A laborvizsgálatok sokféle betegséget kideríthetnek, amelyek fejfájást okozhatnak, mint pl. cukorbetegség, pajzsmirigyproblémák és fertőzések.

  • CT: Ez a vizsgálat röntgensugárral és számítógéppel készít egy képet a teste keresztmetszetéről. A koponya CT-t akkor javasolják, ha naponta vagy majdnem naponta fáj a feje, és ki akarják zárni az egyéb betegségeket.

  • MRI: Ez a vizsgálat rendkívül jó felbontású képet ad az agyról röntgensugárzás nélkül. A képhez egy hatalmas mágnes, rádiófrekvenciás sugárzás és egy számítógép szükséges. Az MRI-t szintén akkor javasolják, ha (majdnem) napi szinten fáj az ember feje, ill. ha a CT felbontása nem elég jó az egyértelmű eredményhez. Ezen kívül az MRI még olyan testrészek vizsgálatára is alkalmas, amely a CT-n kevésbé látható, mint pl. a nyaki gerinc vagy az agy hátsó területe.

  • Arcüregröntgen: Bár a CT-vel és az MRI-vel részletesebbek a felvételek, az orvosa kérhet röntgent az arcüregéről is, ha a tünetek erre utalnak.

  • EEG: Az elektroenkefalogram nem egy szokványos fejfájás-diagnosztikai eszköz, de ha orvosa rohamokra gyanakszik, előfordulhat, hogy szükség van rá.

  • Szemvizsgálat: Szemész (ophthalmológus) által végzett szemnyomásmérés a szürkehályog vagy a látóideget érő nyomás kizárására, amely oka lehet a fejfájásnak.

  • Gerinccsapolás: A gerinccsapolás során leszívnak egy kevés gerincvelői folyadékot a gerinccsatornából (hátulról). Ezzel a beavatkozással az agy és a gerincvelő fertőzéseit lehet kimutatni. Spinal Tap: A spinal tap is the removal of spinal fluid from the spinal canal (located in the back). This procedure is performed to look for conditions such as infections of the brain or spinal cord.


A fejfájás megfelelő kezeléséhez az egészségügyi szakemberek komoly képzettsége és pontos, éleslátású diagnosztika szükséges. A megfelelő kezelés nem is mindig jelent gyógyszerszedést, helyette sokszor az életmód-változtatás is hatékony lehet. Itt egyszerűen csak a kiváltó környezeti tényezők azonosítása és megszüntetése gondolunk, főleg olyan esetekben, amikor a gyógyszerelés ellenjavallt (egyéb súlyos betegség vagy terhesség) (3). Másrészről a fejfájás még mindig rendkívül foglalkoztatja a kutatókat és a gyógyszerészeket, ezáltal rengeteg gyógyszer kapható a különböző típusú fejfájások kezelésére. A fejfájásra adott gyógyszereket általában a fájdalomcsillapítók, hányáscsillapítók, különféle migrénellenes és megelőző gyógyszerek kategóriájába szokták sorolni.

Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy a fejfájást a neurológiai kórképek közé sorolják, soha nem az agysejtek (neuronok) fájnak, csak a körülöttük lévő szövetek (vérerek, agyhártyák, koponyacsont stb.).